“Bolond az, aki a saját világában él.
Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom,
nem pedig úgy,ahogy mások elvárják.” – Paulo Coelho
“A sérüléseid, akár egy vadállatot a sebei, csak erősítenek. A hegek az arcodon, a megtett utad mutatják. Nem beszélsz róla, csinálod.”
“Testem,lelkem, mint egy meredek sziklakő. Nem törhet meg senki és semmi. Ha egyszer elindultam, nincs visszaút…”
“Óvakodj az állatoktól ha inni mennek; óvakodj az emberektől ha inni voltak”
“Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van.” – Márai Sándor
“Hogy tudnál válaszolni arra, hogy “Mi a baj?” amikor semmi sincs rendben..?!”
2011.03.08-án sikerült lecserlénem a 18-55-ös kittobit egy jó átfogású utazó objektívre, így nem kell cserélgetnem majd, és nem kell két objektívvel elindulni.
A választás a Nikon 18-200-ra esett. Ebből már kétfajta is van a piacon, a különbség a VR-ben rejlik mivel a VR I-es változat “kiforog” mivel olyan súlya van (565 g). A VR II változatba e miat beépítettek egy plusz kapcsolót ennek megakadályozására.
Ránézésre a különbség az objektíven látható VR feliraton látszik legjobban, a VR I-en piros, mig a VR II-n arany színű. Másodsorban a plusz kapcsoló is elárulja mivel is van dolgunk.
Nem lehet azt mondani, hogy fedi a valóságot, de érdekes történet:
“Egy kis pénzügy…
Franciaországi, kis hegyvidéki szállodába érkezik egy orosz turista, és megkérdezi van-e üres szoba kiadó, és letesz egy 100 euróst a pultra. A szálloda tulajdonosa megörült, mert mostanában igen pangott az üzlet, és a legjobb szoba kulcsát… adta a vendégnek, aki el is indult fölfele a lépcsőn, hogy elfoglalja a szobáját.
A tulaj fogta a 100 euróst, átrohant a henteshez, kifizetni az előző heti adósságát, és visszament a szállodába. A hentes fogta a 100 eurót, és elrohant a gazdához, hogy kifizesse a hitelbe kért disznót, és visszament a boltjába. A gazda rohant Jennyhez, a helyi örömlányhoz, hogy kifizesse annak szolgálatait, és ment vissza a farmjára.
Jenny rohant a szállodába, hogy kifizesse a múlt héten kivett szobák árait, és letette a 100 euróst a pultra.
Ebben a pillanatban jön le a lépcsőn, és megy a pulthoz az orosz turista, és közli, hogy a szoba nem felel meg és kéri vissza a 100 euróst, és ezzel elment.
Tulajdonképpen senki nem csinált semmit, és mégis mindenki kifizette az adósságát.
Na ennyit a közgazdaságtanról és a gazdasági válságról…..”
